Ország
San Marino Köztársaság

Kontinens
Európa

Terület (km2)
61,2

Lakosság száma
32 821 fő

Főváros
San Marino

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Államforma

parlamentáris köztársaság

Államfő
két, félévente újraválasztott régenskapitány

Diplomáciai kapcsolatok szintje
nagyköveti

Kétoldalú kapcsolatok: 
A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok 1867-ig nyúlnak vissza, ekkor nevezte ki San Marino Köztársaság első konzuli képviselőjét Bécsbe az Osztrák-Magyar Monarchia mellé, aki a magyarországi kapcsolatokért is felelős volt.
Magyarország és San Marino Köztársaság 1952-ben konzuli, majd 1976-tól főkonzuli szintű kapcsolatokat létesített. A rendszerváltás után a magyar kormány a kapcsolatokat 1992. március 30-án emelte nagyköveti szintre.

Magyarország és San Marino együttműködése problémamentes. Gazdasági-kereskedelmi együttműködésünk szintje azonban alacsony. 2009. szeptember 15-én került sor országaink között „a kettős adóztatás elkerüléséről szóló” kétoldalú megállapodás aláírására. Oktatási-kulturális együttműködésünk is eseti, elsősorban diák- és oktatócserékben merül ki. Perspektivikus azonban a turizmus területe, hiszen az országot évente felkereső több mint hárommillió turista között jelentős a magyar beutazók száma. 

Az országban nincs magyar külképviselet, Magyarország római nagykövetét akkreditálja San Marinóba. Dr. Paczolay Péter nagykövet megbízólevelének átadására 2015. szeptember 11-én került sor a köztársaság régenskapitányainál. 

Államberendezkedés:

San Marino Vatikán és Monaco után területileg a harmadik legkisebb államalakulat Európában, a világ legrégebbi köztársasága.

San Marino többpártrendszerre épülő demokratikus köztársaság. A törvényhozást az ötévenként választott 60 képviselőből álló Általános Nagytanács gyakorolja.

2016. november 20-án első, majd december 4-én második fordulóban tartottak legutóbb általános (parlamenti) választásokat San Marinóban. A második fordulóban az Adesso.sm (Most.sm) baloldali választási tömörülés 57,9%-os eredménnyel győzött. Az Általános Nagytanácsban az Adesso.sm 35, a kereszténydemokrata és szocialista pártokból összetevődő San Marino Prima di Tutto (San Marino Mindenekelőtt) koalíció 16, a Democrazia in Movimento (Mozgásban lévő demokrácia) pedig 9 képviselői helyhez jutott.

Az Általános Nagytanács félévenként (április és október 1-től) – 1243 óta változatlan ceremónia keretében – két államfőt, ún. régenskapitányt választ saját soraiból. A végrehajtó hatalmat az Általános Nagytanács által választott Állami Kongresszus - változó számú - titkára (miniszter) gyakorolja. Az Általános Nagytanács a politikai és külügyekért, valamint a belügyi ügyekért felelős vezetőt kifejezetten az adott posztra választja, míg a többi „miniszter” között a feladatok csoportosításáról a „kormány” maga dönt.

San Marino külkapcsolatai:

A 301-ben alapított városállam a világ legrégebbi köztársasága. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés, 1244-ben keltezett alkotmánya széleskörű nemzetközi elismertséggel bír, így nem csoda, hogy San Marino különösen érzékeny az emberi jogi, a nemzeti kisebbségi problémák, a nemzetközi szolidaritási és humanitárius, valamint a nemzeti hagyományok és a kulturális örökség megőrzését szolgáló kezdeményezések iránt.

Geopolitikai helyzetéből adódóan a független, demokratikus és semleges köztársaság külpolitikai rendszerében Olaszország meghatározó helyet foglal el, amellyel vámuniót alkot. Az ország 98 állammal diplomáciai szintű kapcsolatot ápol. 

A multilaterális diplomácia aktív szereplője. 1975 óta az EBEÉ, majd az EBESZ, 1988 óta az Európa Tanács, 1992 óta az ENSZ tagállama, illetve az ENSZ számos szakosított szervezetének (FAO, UNESCO, WHO stb.) és más nemzetközi szervezetnek is a tagja (Európa Tanács, Nemzetközi Valutaalap stb.) 

San Marino kapcsolatai az Európai Unióval: 

l964-ben az EGK egyoldalú rendelkezéssel úgy döntött, hogy az országot az integráció területének tekinti. A köztársaság 1991 végén együttműködési és vámuniós megállapodást kötött a közösséggel, a 2000-ben aláírt pénzügyi kapcsolatokról szóló dokumentum pedig lehetővé tette az euró saját, hivatalos pénznemként történő használatát.

2013. október 20-án népszavazást tartottak San Marinóban arról, hogy a köztársaság akarja-e az EU-hoz való csatlakozást, vagy a közeledést a kapcsolatok további szélesítése és elmélyítése révén kívánja-e folytatni. A sikeres népszavazás  üzenet lehetett volna az EU felé, egyfajta egyoldalú szándéknyilatkozat, mely után a parlament felhatalmazta volna a kormányt a csatlakozási igény bejelentésére, azonban a népszavazás eredménytelenül zárult, mivel a résztvevők aránya nem érte el az ehhez szükséges 32%-os küszöböt. Az érvényesen leadott szavazatok 50,28%-a (6733 szavazat) volt támogató, míg 49,72%-a (6657 szavazat) nemleges. Az igent preferáló pártok alapvetően a Szocialista Párt, az Egyesült Baloldal, az Unió a Köztársaságért Párt, míg a csatlakozást ellenzőek a  „Mi san marinoiak” és a Hálózat Mozgalom voltak. 

San Marino - Andorrával és Monacóval - hivatalosan 2015. március 16-án indította el az Európai Bizottsággal azokat a tárgyalásokat, amelyeknek célja annak meghatározása, hogy a három mikro-állam, hogyan kapcsolódhat a legteljesebb mértékben az Európai Unió belső piacához.  A cél egy stabil, az átmenetiséget és bizonytalanságot felszámoló struktúra kialakítása, az un. „ekvivalens integráció” ami amellett, hogy biztosítja a san marinói polgárok és vállalkozások számára az uniós polgárokkal és vállalkozásokkal azonos státuszú hozzáférést az egységes európai belső piachoz, garantálja az ország területi és demográfiai dimenzióit figyelembe vevő speciális biztosítékokat. Nyitott még annak kérdése, hogy a tárgyalások eredményei egy közös, vagy a három mikro-állam számára külön-külön megállapodásban kerülnek rögzítésre.